Röpképtelen muslica tenyésztése – teljes cikk

A muslicákról általában:
A röpképtelen muslicát laboratóriumi kísérletekhez tenyésztették ki a röpképes változatokból. A terrrarisztikában számos változata létezik, van olyan, aminek abszolút nincs szárnya, de van olyan is, aminek a szárnya megvan, de gyűrött, kacska ezért nem tud vele repülni. A színezetük is eléggé változatos lehet: sárga, barna, fekete stb., a szemük színe pedig: piros, barna vagy zöldszemű stb. A röpképtelenség miatt könnyebb velük, mint a röpképesekkel, egyrészt, mert a tenyészet kinyitásakor nem repül az egész az arcunkba, másrészt az állatok is könnyebben el tudják őket kapni. Két általánosan elterjed fajt szoktunk megkülönböztetni a Drosophila melanogaster-t és a Drosophila hydei-t, a jelentőségük a méretbeli eltérésükből adódik, az előbbi kisebb (~ 1,5 mm) az utóbbi pedig nagyobb (~3,0 mm). Mindkettő kiváló eleség kétéltűek, hüllők, pókok, imádkozó sáskák, díszhalak stb. részére. A kisméretűt mindegyik nyílméregbéka eltudja fogyasztani, valamint a legtöbbnek a frissen átalakult formája is. A nagyobb muslicát viszont már csak a közepes méretű illetve az ennél nagyobb békák tudják elfogadni, a frissen átalakultak viszont nem. Akvarisztikában csak a felszínről táplálkozó halak képesek megenni, mert nem süllyed le az aljzatra.

_nagymusli_pohár_P1190814

Nagy muslica tenyészet

apró_pohár_P1190842

Kis muslica tenyészet

A tartó edény és a szellőzés:
A minimális pohárméret a 3dl-es, de a fél literes vagy az annál nagyobb a legjobb. A 3 dl-es változatot már rég óta nem használom, mert nem elég hatékony a befektettet energiához képest, de ha valakinek egyszerre csak kevés muslica kell, akkor jó lehet. Ideálisnak a fél literes eldobható műanyagpohár bizonyult, elég tágas, ezért sok muslicának tud otthont adni, valamint elég magas hogy ne keljen villámtempóban folyamatosan kocogtatva nyitni-csukni. Előfordul, hogy 2 literes üdítős palackból is csinálok tenyészetet, de valahogy a nagyobb tér nem mindig jelent annyival több muslicát, valamint az üvegek is több helyet foglalnak a polcon. A 0,5-1 literes savanyúságos vödör sem vált be annyira, mert a muslicát először etetőpohárba szoktam rázni, de mivel ezek a vödrök jóval szélesebb átmérőjűek, elég sok mellé megy, illetve nem is elég magasak, amik így ugyanazt a problémát hordozza, mint alacsony poharak. A poharat és az üdítősüvegeket általában szivacsdugóval zárjuk le. A vödröket pedig egy hálóval ellátott kupakkal, zárjuk le. A jó fedő megakadályozza a muslicák kimászását, a röpképes muslicák bejutását, valamint megfelelő szellőzést is biztosít, illetve könnyet nyitható-csukható. A lényeg, hogy olyan jól szellőző anyagot válasszunk, ami ha elmossuk az újrahasznosítás miatt se keljen mindig pótolni, ezzel elég sok energiát és pénzt tudunk megspórolni hosszútávon. A fentieken túl persze számos egyéb tartó-fedő párosítás is létezik, mindenkinek mások az igényei és más válik be.

Friss_P1190788

Frissen indított tenyészet

A táptalaj:
A muslica tenyészetek alapja a táptalaj, amiből ~2-3 cm vastagságút teszünk egy pohárba. A táptalaj sokfelé lehet, mindenki másra esküszik, más körülmények között másik működik jobban. Éppen ezért konkrét receptet nem teszek közzé, mert mindenkinek más válik be, illetve pontosan követve a recepteket sem sikerül mindig ugyanúgy. A kezdő békásoknak éppen ezért kiemelten fontos, hogy a békák érkezése előtt kezdjék meg a muslicagyártást, egyszerre több receptet is kipróbálva, mert elsőre nem mindig szokott sikerülni és kell egy kis idő a gyakorlathoz. Én alapjában gyümölcs-, tejtermék- vagy krumplipüré alapút szoktam használni, de egyikhez sincs (már) konkrét receptem mint a jó háziasszony szemre, érzéssel csinálom. Kis mennyiségű cukor és élesztő a tejtermékes változat kivételével mindegyikbe kell. Léteznek előre kevert porok is, amikhez csak vizet esetleg ecetet kell hozzáadni, ezek itthon még nem elterjedtek, de külföldön többféle is létezik. A táptalajjal kapcsolatosan egy fontos szempont, ami kiverheti a családnál a biztosítékot, hogy ha nincs a tenyészeteknek egy külön helyiségünk, akkor olyan receptet keressünk, ami kevésbé szagos, illetve a tenyészetek elöregedésével egyre erősebb a szaguk ezért időben szüntessük meg a kiöregedetteket. A gyümölcs és a tej alapúak szagosabbak, a krumplipüré alapúak kevésbé, de ez függ a többi összetevőtől is.

Néhány magyar illetve angol nyelvű recept:

http://www.dendrobase.hu/elesegallatok/muslica-taptalaj-2

http://www.dendrobase.hu/elesegallatok/muslica-3

http://www.amphibiancare.com/frogs/articles/fruitflies.html

http://www.aka.org/ark/flies.htm

http://www.dendroboard.com/forum/food-feeding/58634-ff-media-recipes-list.html

Mászó réteg, -felület:
A táptalajra a “mászó réteg” (rafia, kartonpapír, műanyag háló, faforgács, stb.) kerül, ami arra szolgál, hogy a muslicák, illetve a bebábozódni készülő nyüvek fel tudjanak rá mászni. Személy szerint jobb szeretem a papírt, mert segít szintentartani a nedvességet, felvesz egy kis nedvességet, és nem ragadnak be a muslicák a táptalajba. A színes, fényes, reklámújságok nem jók erre a célra a sok festék miatt, illetve csak kevés nedvességet tudnak felszívni. A legalkalmasabb és a legolcsóbb a kartonpapír vagy a hullámpapír.

A tenyészet életciklusa:
A frissen indított tenyészetben a muslicák folyamatosan rakják a petéket. A petékből először nyüvek lesznek, majd a nyüvekből bábok, majd a bábokból muslicák. Ez az átalakulás kb. 10-16 napot vesz igénybe, ami után már lehet etetni a tenyészetből. A frissen kelt röpképtelen muslicák is folyamatosan petéznek, ezért amíg ki nem merül vagy szárad a táptalaj (további ~2-3 hét), a tenyészet folyamatosan termeli a tovább a muslicákat. A tenyészeteket nem kell etetni, amíg van benne táptalaj addig biztosítva van a muslicáknak és a nyüveknek az enni és innivaló. Magasabb hőmérsékleten tartava (főleg nyáron) néha nem árt egy növény spriccelővel kicsit megnedvesíteni a táptalajt, hogy ne száradjon ki idő előtt, de vigyázva hogy túl nedves se legyen, mert akkor meg a nyüvek fulladnak meg.

nyű_báb_P1190810

A két muslicafaj közötti különbségek:
Mindkét fajra igazhogy ~20-30 °C környékén kell őket tartani. A kisebb Drosophila melanogaster, melegebb hőmérsékleten produktívabb, míg a nagyobb Drosophila hydei az alacsonyabb hőmérsékletet szereti. Az előbbi 25-26 °C-on ~10, az utóbbi ~16 nap alatt kell ki, értelem szerűen, alacsonyabb hőmérsékleten mindkettő lassabban, magasabb hőmérsékleten pedig rövidebb idő alatt kell ki. Mindegyik fajta tenyészet röpképessé tud válni, ha belekerül egy röpképes példány. A D. melanogaster tenyészetek nyáron a magasabb hőmérsékleten spontán is röpképesedhetnek, ezért ha lehetőségünk van rá, tartsuk őket hűvösebb helyen, illetve szabad levegőn (ne a lakásban!) szelektáljuk őket, magyarul nyissuk ki és ami repülni akkor hadd repüljön, a pohárban pedig csak a röpképesek maradnak. A nagyobb D. hydei csak akkor lesz röpképes ha bekerül egy röpképes egyed a tenyészetbe.

nagymusli_közelrőlP1190798

Nagy muslica (Drosophila hydei)

apro_közelről_P1190845

Kis muslica (Drosophila melanogaster)

Problémák:
A lényeg hogy a táptalaj kb. krumplipüré állagú legyen, ha ennél hígabb, akkor a muslicák és a nyüvek beletapadnak, ha pedig sűrűbb, akkor a tenyészet idő előtt kiszáradhat. A kiszáradás ellen nedvesítéssel lehet próbálkozni, a túlzott nedvesség ellen pedig egy kevés zabpehelylisztet szoktam beoltás előtt a tenyészet tetejére önteni, ami így már kellően ragadás mentes felületet biztosít a muslicáknak. További probléma lehet olyan nem kívánt élőlények megjelenése, mint a penész vagy az atkák, mind a kettő általában mindig jelen van valamilyen szinten, gond csak akkor van velük, ha ezek elkezdenek uralkodni és kiszorítják a muslicákat. A tenyészeteket 28-30 nap után el kell távolítani a többitől, mert ezután az idő után már lecsökken a muslicák szaporodása, viszont az atkáké és a penészé nem. Az atkák ellen úgy védekezhetünk, hogy csak olyan tenyészetből indítunk újat, ami frissen beindult, és nagyon messze van még a 28-30 napos határidőtől, mert akkor jó eséllyel még csak kevés atka van benne. Az atkák ellen külföldön anti atka papírt használnak, ami egy olyan papír, ami atkaűző és -irtó vegyszerrel van átitatva. Külföldön nagy biztonsággal használjak, a gond vele csak annyi hogy itthon nem igazán beszerezhető, illetve ha igen akkor borsos az ára, valamint a felbontás után gyorsan elveszti a hatóerejét. A penész akkor tud felülkerekedni ha kevés a muslica valamint a nyű a tenyészetben, ami akkor fordul elő, ha keveset oltottunk át, illetve túl alacsony hőmérsékleten tartjuk őket.

Újrahasznosítás, tisztítás:
A környezet és a pénztárcám védelmének érdekében a muslicatartó poharakat elmosás és fertőtlenítés után újraszoktam használni. A kiöregedett tenyészetekből egy direkt erre a célra használt fémkanállal kikaparom az elhasználódott táptalajos, bábos, trutyit, majd ezek után hypós vízzel feltöltött zárható fedelű vödörbe teszem őket félig egymásba rakva minimum. 1 napra. Ennek az az előnye, hogy utána szinte csak öblíteni kell őket, mert leázik a piszok, illetve a hypó fertőtleníti is a poharakat. Öblítés és szárítás után újra használhatóak. A műanyag minőségétől függően több tucatszor is újra lehet hasznosítani egy poharat. A szivacsokat is hypos vízbe áztatom be, viszont itt vigyázok, hogy ne legyen túl tömény vagy ne legyen benne túl sokáig, mert különben szétmarja a szivacsot. A poharakhoz képest a szivacsdugók egyébként több ciklust kibírnak, mire kidobásra kerülnek.

Frissen mosott, száradó szivacsok

Frissen mosott, száradó szivacsok

Feletetésük, vitaminporozás:
Mivel az eleségállatok nem fedezik teljes körűen a békák vitamin és ásványi anyag igényét, ezért az eleségállatokat minden esetben vitaminporozni kell. A boltokban különféle vitaminkészítményeket lehet a kapni, célszerű őket felváltva adni. Érdemes őket hűtőben tartani, mert sötét hűvös helyen tarthatók el a legtovább. A muslicák feletetése történhet több módon. Általában úgy szoktam csinálni, hogy egy ~0,5 literes üres pohárba először beleszórok egy kis vitaminport, majd néhány nagyobb kocogtatás után leveszem a szivacsdugót a tenyészetről. A muslicás pohár száját megdöntöm a vitaminporos pohár felé, és folyamatos újjal történő kocogtatás közben beleszórom a vitaminporos pohárba a muslicákat. A művelet végeztével visszarakom a szivacsdugót a tenyészetre, a muslicákra a vitaminport a pohár körkörös mozgatásával lehet “felvinni”. A jó vitaminpor ismérve hogy nagyon finom szemcseméretű, ezért maradéktalanul befedi az eleségállatot.

vitominpor_P1190822

vitaminpor

etetés_P1190833

a vitaminporozó pohárba rázás

vn_nélkül_P1190828

összerázás előtt

porozva_P1190829

összerázás után, szép fehér muslicákat kapunk 🙂

Ha a muslincás pohár kocogtatásakor esetleg elválna a táptalaj és a mászó réteg a pohártól és megindulna a vitaminporos felé, akkor a pohár oldalát kicsit összenyomva rá lehet fogni és akkor csak a muslicák hullnak bele a vitaminporos pohárba. A másik feletetési módszer, amikor pl. elutazunk, de csak néhány napra, ami miatt nem akarok senkit megkérni az etetésre, ilyenkor csak simán leveszem a szivacsdugót és a tenyészetet beteszem a békáknak. Így érdemes akkor is eljárni, ha túl híg a táptalaj és a muslincák után az belefolyna a vitaminporos pohárba, annyi a különbség hogy úgy tegyük be a terráriumba hogy a massza ne folyjon ki belőle, illetve ha van csobogó a terráriumban, akkor az abból felfröccsenő víz se töltse illetve mossa ki a pohár tartalmát.

Alternatív felhasználás, etetés nyüvekkel:
Ha éppen nincs kéznél beindult tenyészet, akkor sem kell megijedni, ugyanis a békák szeretik a muslicák nyüveit is. Előcsalogatni őket a táptalajból úgy a legegyszerűbb, ha néhány órára kicseréljük a szivacsdugót egy légmentesen záródó kupakra, aminek hatására a nyüvek szépen felsorakoznak a pohár szájához illetve a kupakra. Ezután csak ezt a kupakot kell berakni a békáknak, illetve finoman lekocogtathatjuk a pohár szájáról is őket egy etetőtányérba. A legfontosabb hogy ne feledkezzünk meg róluk, mert bedöglik a tenyészet! Ha néhány napra elutazunk akkor egyszerűen egy dugó nélküli sok muslicát és nyüvet tartalmazó poharat szoktam berakni a terráriumokba, mert ha elfogyna a muslica a nyüveket még mindig meg tudják enni. A nyüvek etetése már csak azért is kiváló alternatíva, mint azt a lenti táblázat is mutatja, mert eltérő az ásványi anyag összetétele, mint a kifejletté.

Ásványi anyag muslica lárva
Kalcium 0,10% 0,59%
Foszfor 1,05% 2,30%
Magnézium 0,08% 1,89%
Nátrium 0,42% 0,09%
Kálium 1,06% 1,28%
Réz 18 ppm 16 ppm
Vas 138 ppm 235 ppm
Cink 171 ppm 176 ppm
Mangán 39 ppm 110 ppm
Szelén 0,07 ppm 0,49 ppm
Reklámok

Trópusi fehér ászka

Az ászkarákok vagy röviden ászkák a világon szinte mindenütt előforduló, a korhadékon képződő penészgombákon élő rákok.  Maximális méretük ~5mm, 7 pár ízelt lábuk, 2 tapogatójuk, és külső meszes vázuk van. A terrarisztikában leginkább egy fehér színű trópusi változatot tenyésztenek.

P1180921

A meszes váz miatt, nem mindegyik béka szereti, illetve tudja elfogyasztani, jellemzően inkább a közepes vagy a nagy méretűek étlapján szerepel. Emiatt nem tekinthető alaptápláléknak, hanem inkább kiegészítésnek szolgál vagy akkor, ha éppen kifogynánk a muslicából. A jelentőségük inkább abban rejlik, hogy az ugróvillásokkal egyetemben értékes tagjai a terráriumok makró faunájának. Ami abban nyilvánul meg, hogy a segíti a lebontó folyamatokat, mert eltünteti az elhalt növényi részeket, megmaradt és elpusztult eleségállatokat stb., magyarul a terráriumok házmestereként lehet rájuk tekinteni. Tenyésztésük egyszerű, de lassan szaporodnak. Ha csak a makró faunát szeretnénk gazdagítani velük, akkor tegyünk be belőlük minél többet a terráriumba és kész. A magas páratartalmat szeretik, de a vizet nem.  A lényeg, hogy legyen, olyan avarréteg ahova el tudnak bújni. Amint bekerülnek a terráriumba, eltűnnek a szemünk elől, de a leveleket, fadarabokat felemelve megpillanthatjuk őket.

P1180926

A tenyészet

Ha tenyészteni szeretnénk őket és érdemi mennyiséget is szeretnénk belőlük kapni, akkor egy minimum 4-5 literes doboz vagy vödör kell hozzájuk, zárható fedővel, aminek a tetejére hálót ragasztunk vagy egy tűvel kiluggatjuk a megfelelő szellőzés miatt. A dobozt töltsük meg virágföld, levelek, fű, széna stb. keverékével. A keveréket úgy nedvesítsük be, hogy nedves legyen, de ne tocsogjon. Ezután be is olthatjuk az ászkákkal a tenyészetet. Etetni én zöldségmaradékokkal és száraz falevelek szoktam ugyanúgy, mint az ugróvillásokat. Ha esetleg nem volna kéznél zöldségmaradék, akkor kutya-macska száraztápot, vagy díszhaleleséget is szoktak kapni. 3-4 hét alatt szaporodásnak indulnak és lehet etetni a tenyészetből. A szüretelésükre a legegyszerűbb, ha egy nedves karton vagy egy nagyobb falevelet a földjük tetejére teszünk, amire ha felmásztak, egy műanyag edénybe beletudjuk kocogtatni őket. Ha olyan terráriumba akarunk belőlük etetni, ahol vastag avar van, akkor etetőtálkába szórjuk őket, különben gyorsan elillannak és a békák hoppon maradnak.

Ha szeretnél belőlük írj bátran!

Szöveg és fotók:
Rekuszbrekusz & Halivadék

Trópusi ugróvillás

Az ugróvillások (collembolák) a világon mindenfelé megtalálhatóak és növényi korhadékon képződő gombákkal táplálkozó ízeltlábúak. A trópusi ugróvillás 2-3 mm nagyságúra, teste fehér színű, 3 pár lába és 1 pár tapogatója van, valamint a potroha végén található egy speciális szerve (ugróvilla,) aminek segítségével ugrani tud veszély esetén.

ugrovillas1

A tenyészet készítése egyszerű: egy minimum 2-5 literes műanyagdobozt (én ~20 literes műanyagdobozokat, illetve tejes ládákat használok) úgy megtöltünk faszénnel (tőzeg, virágföld, kókuszrost, moha, stb.), hogy a doboz tetejétől 3-4 ujjnyi vastagságú rész maradjon csak üresen. Ha faszenet használunk, akkor addig töltjük csapvízzel, hogy ellepje a szenet, majd egy napra békén hagyjuk. Ez idő alatt szépen megszívja magát vízzel. Másnap a víz 2/3-át leöntjük. Ha natúr tőzeggel, virágfölddel, mohával stb. csináljuk, akkor nem kell vízzel feltölteni, az a lényeg hogy a használt anyag nyirkos legyen, de ne tocsogjon a víztől. A nedves közegre (soha nem szabad kiszáradnia) rárázunk egy adag ugróvillást, minél többel indítunk, annál hamarabb lesz szüretelhető a tenyészet, de minimum 3-4 hetet várni kell. Az etetésükre régebben díszhaleleséget használtam, de ezt nagyon szerették az atkák is, valamint elég drága megoldásnak bizonyult, ezért jobb módszert kellet keresnem.

ugrovillas2

Ugróvillás tőzegen, középen spirulina tablettával, a bal felső kinagyított részen jól látható hogy hemzseg a nem kívánt atkáktól

Régebben a díszhalak miatt tartottam komposztgilisztát és amikor róluk gyűjtöttem információt bukkantam erre a honlapra, ahol a komposztáláshoz ugróvillásokat is használnak. A megoldás kézenfekvő volt, hiszen a természetben a gilisztákkal és ászkákkal (és még sok más élőlénnyel) együtt az ugróvillások is hatékonyan részt vesznek a lebontó folyamatokban. Azóta azt kapják, amit a komposztgiliszták kaptak: mindenféle konyhai zöldségnyesedéket, mindent ami nem kerül bele a levesbe (krumpli-, répa-, petrezselyem-, hagyma héja stb.). Viszont gyümölcs eredetű eledelt nem adok neki, mert az odavonzza a muslicákat is. Mivel elfogyasztják a különböző korhadékokon képződő gombákat, ezért egy jól működő a terráriumban ott a helyük (a fehér ászkákkal együtt), hogy segítség a lebontó folyamatokat. A szüretelésükre több módszer is létezik, egy sötét műanyag lappal kell az etetőhelyüket letakarni, amit ha felmásztak rá, egyszerűen az akváriumba vagy a terráriumba kell berázni, vagy néhány nagyobb faszéndarabkákról egy edénybe kocogtatjuk őket. A tenyészetből akár be is lehet őket fújni a terráriumba, de néhány kósza példány mindig az ember arcába ugrik, szóval ezt a módszert egy ideje hanyagolom. :S A leggyorsabb, de nem a legtisztább módszerem, az hogy egy régi gyümölcsmosó szitába (gyümölcsöt soha sem látott mert régebben zebradánió ikráztatáshoz lett rendszeresítve), néhány marékkal kell belerakok a zöldségnyesedék és a faszén keverékéből. A szitát néhányszor megrázva az ugróvillások a szita alá tett műanyag edénybe potyognak. Az átszitált faszenet és zöldségeket ezután vissza kell önteni a tenyészetbe, biztosítva a tovább szaporodást. Fontos hogy az egész doboz tartalmát soha ne szitáljuk át, hanem csak maximum felét, mert a túl sok bolygatástól az ugróvillások leállhatnak a szaporodással. Épp ezért célszerű több tenyészetet tartani egy időben és minden etetésnél másik tenyészetből szüreteljünk.

P1180385

A tenyészet, friss sütőtök héjjal. 🙂

P1180390

Szitában a zöldség és a faszén

P1180402

Néhány rázás eredménye 🙂

Mivel apró méretű, ezért kiváló indítóeleség a frissen átalakult nyílméregbékák számára, illetve a törpe nyílméregbékáknak alapeleségnek is jó (Ranytomeya spp., Oophaga spp.), de a nagyobbak fajok is szívesen fogyasztják természetesen, de az Ő táplálásuk muslicával vagy napos tücsökkel gazdaságosabb. Mivel lebeg a víz felszínén ezért a felszínen táplálkozó halaknak (pontylazacok, elevenszülők, dániók, márnák stb.) kiváló eleség, illetve kisebb gyíkok, ragadozó rovarok és egyéb terráriumi állatok számára is ideális.

 

Szöveg és fotók:
Rekuszbrekusz & Halivadék

 

Felhasznált irodalom:
http://www.redwormcomposting.com/?s=collembola

https://halivadek.wordpress.com/eleseg-allatok/tropusi-ugrovillas/

Babzsizsik (Callosobruchus maculatus)

Az alábbiakban egy nagyszerű eleségállatra szeretném felhívni a figyelmet, a babzsizsikre. A nagyszerűsége a „gondozásmentes” tartásában rejlik.  🙂 A babzsizsik tulajdonképpen egy mezőgazdasági kártevő (mint sok más eleségállat a terrarisztikában, akvarisztikában) trópusi változata, ami Afrikában és Ázsiában elterjedt. A babzsizsikeknek rendkívül sok fajtájuk létezik, pl.: vannak röpképesek és röpképtelenek, illetve olyan, ami a száraz babot is megeszi, de van olyan is, ami csak a zsengét.

P1170614

A babzsizsik tenyészet készítése rendkívül egyszerű. Egy 0,5-0,75 literes eldobható ételes doboz is elég hozzájuk, bár Én újabban a jól záródó átlátszó nagy nápolyis vödröket használom a szaporításokhoz. A tenyészetet igazából egyedül a nem megfelelő szellőzéssel lehet tönkretenni, ugyanis ennek hiányában a benne lévő magok elkezdenek penészedni, kihajtani, rohadni stb… A lényeg, hogy a tárolóedény tetejét és oldalát alaposan ki kell szurkálni egy tűvel, vagy rajzszöggel. A nagyobb vödrök tetejét ki szoktam vágni és egy sűrű (szúnyoghálónál sűrűbb) hálót ragasztok rá. A tárolóedény aljára 1-2 cm vastagon valamilyen száraz babot, borsót (jó a nem csávázott, vetőmagborsó is) vagy a különböző fajták keverékét kell önteni. Ezután, indítómennyiségnek minimum 30-40 kifejlett bogarat érdemes beletenni a dobozba. A bogarak apró ovális átlátszó petéket raknak a magok felületére. Ha kikelt belőle a lárva, akkor fehér színűvé változik a pete. A lárva átrágja magát a bab vagy borsó külső héján és egész lárva időszak alatt a mag belsejében marad és folyamatosan táplálkozik belőle. A lárva állapot végén egy kis ablakot rág a magba úgy, hogy a külső héját elvékonyítja, de nem töri át. A következő állapot a bábállapot. A bábbóll kikelő bogarak átrágják magukat a mag héján, és kimásznak belőle. A magon kicsi lyukak maradnak utánunk, a kisebbekben mint pl.: a mungóbab csak 1, a borsón vagy a nagyobb babokon akár 2-3 lyuk is lehet attól függően hogy a méretéből adódódan hány lárvát volt képes táplálni. A kikelt bogarak 2 nap alatt ivaréretté válnak  és a 10-14 napos életük folyamán nem táplálkoznak és isznak, csak folyamatosan párosodnak és petét raknak. 🙂 A petéből hőmérséklettől (22-30 °C) függően 3-7 hét alatt lesz kifejlett bogár. Ezen időszak alatt nincs velük semmi teendő, csak ellenőrizni, hogy kikeltek-e már.A méretük egy picit nagyobb, mint a nagyméretű muslica (D. hydei), kb 3-4 mm hosszúak, és 1,5-2mm szélesek. A hímek rövidek és tömzsibbek, a nőstények hosszúak és vékonyabbak.

P1170612

A békák közül a kisebbek nem tudják elfogyasztani, de olyan 3-3,5 centis mérettől már meg tudják enni. Első alkalommal mindig gyanúsan fogják az új ételt, van hogy többször bekapják és kiköpik őket, ez köszönhető annak is hogy a muslicánal keményebbek, de hamarosan rájönnek, hogy ez is finom csemege. A babzsizsiknek elég magas a zsírtartalma ezért, maximum heti 1-2 alkalommal szabad a békáknak adni, az elkerülendő elhízás miatt.

A „tálalásuk” attól függ, hogy mekkora a tárolóedény, ha kicsi akkor ez egészet célszerű betenni, 1-2 órára, rést hagyva a tetején hogy ki tudjanak mászni. Ha nagyobb edényben vannak, akkor egy pohárnyit ki kell merni a zsizsikektől hemzsegő babból és betenni a békákhoz, 1-2 óra múlva pedig célszerű visszaönteni, hogy a még ki nem kelt példányok a tenyészetben keljenek ki.

P1170620

Van szárnyuk, de repülni még nem láttam őket, a jól záródó műanyag doboz visszatartja őket, nem tudják kirágni magukat. Azért kellő óvatossággal érdemes bánnunk velük, nehogy megjelenjenek a spájzban tárolt a babban vagy borsóban. Szerencsére a lisztet, tésztákat és a többi gabonafélét nem veszélyeztetni, úgy, mint  a molyok, árpazsizsikek, lisztzsizsikek.

 

Csak ajánlani tudom mindenkinek, Nekünk nagyon bevált, ha szeretnél belőle írj!

 

Felhasznált irodalom:
http://www.beanbeetles.org/
http://en.wikipedia.org/wiki/Callosobruchus_maculatus