Trópusi fehér ászka

Az ászkarákok vagy röviden ászkák a világon szinte mindenütt előforduló, a korhadékon képződő penészgombákon élő rákok.  Maximális méretük ~5mm, 7 pár ízelt lábuk, 2 tapogatójuk, és külső meszes vázuk van. A terrarisztikában leginkább egy fehér színű trópusi változatot tenyésztenek.

P1180921

A meszes váz miatt, nem mindegyik béka szereti, illetve tudja elfogyasztani, jellemzően inkább a közepes vagy a nagy méretűek étlapján szerepel. Emiatt nem tekinthető alaptápláléknak, hanem inkább kiegészítésnek szolgál vagy akkor, ha éppen kifogynánk a muslicából. A jelentőségük inkább abban rejlik, hogy az ugróvillásokkal egyetemben értékes tagjai a terráriumok makró faunájának. Ami abban nyilvánul meg, hogy a segíti a lebontó folyamatokat, mert eltünteti az elhalt növényi részeket, megmaradt és elpusztult eleségállatokat stb., magyarul a terráriumok házmestereként lehet rájuk tekinteni. Tenyésztésük egyszerű, de lassan szaporodnak. Ha csak a makró faunát szeretnénk gazdagítani velük, akkor tegyünk be belőlük minél többet a terráriumba és kész. A magas páratartalmat szeretik, de a vizet nem.  A lényeg, hogy legyen, olyan avarréteg ahova el tudnak bújni. Amint bekerülnek a terráriumba, eltűnnek a szemünk elől, de a leveleket, fadarabokat felemelve megpillanthatjuk őket.

P1180926

A tenyészet

Ha tenyészteni szeretnénk őket és érdemi mennyiséget is szeretnénk belőlük kapni, akkor egy minimum 4-5 literes doboz vagy vödör kell hozzájuk, zárható fedővel, aminek a tetejére hálót ragasztunk vagy egy tűvel kiluggatjuk a megfelelő szellőzés miatt. A dobozt töltsük meg virágföld, levelek, fű, széna stb. keverékével. A keveréket úgy nedvesítsük be, hogy nedves legyen, de ne tocsogjon. Ezután be is olthatjuk az ászkákkal a tenyészetet. Etetni én zöldségmaradékokkal és száraz falevelek szoktam ugyanúgy, mint az ugróvillásokat. Ha esetleg nem volna kéznél zöldségmaradék, akkor kutya-macska száraztápot, vagy díszhaleleséget is szoktak kapni. 3-4 hét alatt szaporodásnak indulnak és lehet etetni a tenyészetből. A szüretelésükre a legegyszerűbb, ha egy nedves karton vagy egy nagyobb falevelet a földjük tetejére teszünk, amire ha felmásztak, egy műanyag edénybe beletudjuk kocogtatni őket. Ha olyan terráriumba akarunk belőlük etetni, ahol vastag avar van, akkor etetőtálkába szórjuk őket, különben gyorsan elillannak és a békák hoppon maradnak.

Ha szeretnél belőlük írj bátran!

Szöveg és fotók:
Rekuszbrekusz & Halivadék

Reklámok

Trópusi ugróvillás

Az ugróvillások (collembolák) a világon mindenfelé megtalálhatóak és növényi korhadékon képződő gombákkal táplálkozó ízeltlábúak. A trópusi ugróvillás 2-3 mm nagyságúra, teste fehér színű, 3 pár lába és 1 pár tapogatója van, valamint a potroha végén található egy speciális szerve (ugróvilla,) aminek segítségével ugrani tud veszély esetén.

ugrovillas1

A tenyészet készítése egyszerű: egy minimum 2-5 literes műanyagdobozt (én ~20 literes műanyagdobozokat, illetve tejes ládákat használok) úgy megtöltünk faszénnel (tőzeg, virágföld, kókuszrost, moha, stb.), hogy a doboz tetejétől 3-4 ujjnyi vastagságú rész maradjon csak üresen. Ha faszenet használunk, akkor addig töltjük csapvízzel, hogy ellepje a szenet, majd egy napra békén hagyjuk. Ez idő alatt szépen megszívja magát vízzel. Másnap a víz 2/3-át leöntjük. Ha natúr tőzeggel, virágfölddel, mohával stb. csináljuk, akkor nem kell vízzel feltölteni, az a lényeg hogy a használt anyag nyirkos legyen, de ne tocsogjon a víztől. A nedves közegre (soha nem szabad kiszáradnia) rárázunk egy adag ugróvillást, minél többel indítunk, annál hamarabb lesz szüretelhető a tenyészet, de minimum 3-4 hetet várni kell. Az etetésükre régebben díszhaleleséget használtam, de ezt nagyon szerették az atkák is, valamint elég drága megoldásnak bizonyult, ezért jobb módszert kellet keresnem.

ugrovillas2

Ugróvillás tőzegen, középen spirulina tablettával, a bal felső kinagyított részen jól látható hogy hemzseg a nem kívánt atkáktól

Régebben a díszhalak miatt tartottam komposztgilisztát és amikor róluk gyűjtöttem információt bukkantam erre a honlapra, ahol a komposztáláshoz ugróvillásokat is használnak. A megoldás kézenfekvő volt, hiszen a természetben a gilisztákkal és ászkákkal (és még sok más élőlénnyel) együtt az ugróvillások is hatékonyan részt vesznek a lebontó folyamatokban. Azóta azt kapják, amit a komposztgiliszták kaptak: mindenféle konyhai zöldségnyesedéket, mindent ami nem kerül bele a levesbe (krumpli-, répa-, petrezselyem-, hagyma héja stb.). Viszont gyümölcs eredetű eledelt nem adok neki, mert az odavonzza a muslicákat is. Mivel elfogyasztják a különböző korhadékokon képződő gombákat, ezért egy jól működő a terráriumban ott a helyük (a fehér ászkákkal együtt), hogy segítség a lebontó folyamatokat. A szüretelésükre több módszer is létezik, egy sötét műanyag lappal kell az etetőhelyüket letakarni, amit ha felmásztak rá, egyszerűen az akváriumba vagy a terráriumba kell berázni, vagy néhány nagyobb faszéndarabkákról egy edénybe kocogtatjuk őket. A tenyészetből akár be is lehet őket fújni a terráriumba, de néhány kósza példány mindig az ember arcába ugrik, szóval ezt a módszert egy ideje hanyagolom. :S A leggyorsabb, de nem a legtisztább módszerem, az hogy egy régi gyümölcsmosó szitába (gyümölcsöt soha sem látott mert régebben zebradánió ikráztatáshoz lett rendszeresítve), néhány marékkal kell belerakok a zöldségnyesedék és a faszén keverékéből. A szitát néhányszor megrázva az ugróvillások a szita alá tett műanyag edénybe potyognak. Az átszitált faszenet és zöldségeket ezután vissza kell önteni a tenyészetbe, biztosítva a tovább szaporodást. Fontos hogy az egész doboz tartalmát soha ne szitáljuk át, hanem csak maximum felét, mert a túl sok bolygatástól az ugróvillások leállhatnak a szaporodással. Épp ezért célszerű több tenyészetet tartani egy időben és minden etetésnél másik tenyészetből szüreteljünk.

P1180385

A tenyészet, friss sütőtök héjjal. 🙂

P1180390

Szitában a zöldség és a faszén

P1180402

Néhány rázás eredménye 🙂

Mivel apró méretű, ezért kiváló indítóeleség a frissen átalakult nyílméregbékák számára, illetve a törpe nyílméregbékáknak alapeleségnek is jó (Ranytomeya spp., Oophaga spp.), de a nagyobbak fajok is szívesen fogyasztják természetesen, de az Ő táplálásuk muslicával vagy napos tücsökkel gazdaságosabb. Mivel lebeg a víz felszínén ezért a felszínen táplálkozó halaknak (pontylazacok, elevenszülők, dániók, márnák stb.) kiváló eleség, illetve kisebb gyíkok, ragadozó rovarok és egyéb terráriumi állatok számára is ideális.

 

Szöveg és fotók:
Rekuszbrekusz & Halivadék

 

Felhasznált irodalom:
http://www.redwormcomposting.com/?s=collembola

https://halivadek.wordpress.com/eleseg-allatok/tropusi-ugrovillas/

Babzsizsik (Callosobruchus maculatus)

Az alábbiakban egy nagyszerű eleségállatra szeretném felhívni a figyelmet, a babzsizsikre. A nagyszerűsége a „gondozásmentes” tartásában rejlik.  🙂 A babzsizsik tulajdonképpen egy mezőgazdasági kártevő (mint sok más eleségállat a terrarisztikában, akvarisztikában) trópusi változata, ami Afrikában és Ázsiában elterjedt. A babzsizsikeknek rendkívül sok fajtájuk létezik, pl.: vannak röpképesek és röpképtelenek, illetve olyan, ami a száraz babot is megeszi, de van olyan is, ami csak a zsengét.

P1170614

A babzsizsik tenyészet készítése rendkívül egyszerű. Egy 0,5-0,75 literes eldobható ételes doboz is elég hozzájuk, bár Én újabban a jól záródó átlátszó nagy nápolyis vödröket használom a szaporításokhoz. A tenyészetet igazából egyedül a nem megfelelő szellőzéssel lehet tönkretenni, ugyanis ennek hiányában a benne lévő magok elkezdenek penészedni, kihajtani, rohadni stb… A lényeg, hogy a tárolóedény tetejét és oldalát alaposan ki kell szurkálni egy tűvel, vagy rajzszöggel. A nagyobb vödrök tetejét ki szoktam vágni és egy sűrű (szúnyoghálónál sűrűbb) hálót ragasztok rá. A tárolóedény aljára 1-2 cm vastagon valamilyen száraz babot, borsót (jó a nem csávázott, vetőmagborsó is) vagy a különböző fajták keverékét kell önteni. Ezután, indítómennyiségnek minimum 30-40 kifejlett bogarat érdemes beletenni a dobozba. A bogarak apró ovális átlátszó petéket raknak a magok felületére. Ha kikelt belőle a lárva, akkor fehér színűvé változik a pete. A lárva átrágja magát a bab vagy borsó külső héján és egész lárva időszak alatt a mag belsejében marad és folyamatosan táplálkozik belőle. A lárva állapot végén egy kis ablakot rág a magba úgy, hogy a külső héját elvékonyítja, de nem töri át. A következő állapot a bábállapot. A bábbóll kikelő bogarak átrágják magukat a mag héján, és kimásznak belőle. A magon kicsi lyukak maradnak utánunk, a kisebbekben mint pl.: a mungóbab csak 1, a borsón vagy a nagyobb babokon akár 2-3 lyuk is lehet attól függően hogy a méretéből adódódan hány lárvát volt képes táplálni. A kikelt bogarak 2 nap alatt ivaréretté válnak  és a 10-14 napos életük folyamán nem táplálkoznak és isznak, csak folyamatosan párosodnak és petét raknak. 🙂 A petéből hőmérséklettől (22-30 °C) függően 3-7 hét alatt lesz kifejlett bogár. Ezen időszak alatt nincs velük semmi teendő, csak ellenőrizni, hogy kikeltek-e már.A méretük egy picit nagyobb, mint a nagyméretű muslica (D. hydei), kb 3-4 mm hosszúak, és 1,5-2mm szélesek. A hímek rövidek és tömzsibbek, a nőstények hosszúak és vékonyabbak.

P1170612

A békák közül a kisebbek nem tudják elfogyasztani, de olyan 3-3,5 centis mérettől már meg tudják enni. Első alkalommal mindig gyanúsan fogják az új ételt, van hogy többször bekapják és kiköpik őket, ez köszönhető annak is hogy a muslicánal keményebbek, de hamarosan rájönnek, hogy ez is finom csemege. A babzsizsiknek elég magas a zsírtartalma ezért, maximum heti 1-2 alkalommal szabad a békáknak adni, az elkerülendő elhízás miatt.

A „tálalásuk” attól függ, hogy mekkora a tárolóedény, ha kicsi akkor ez egészet célszerű betenni, 1-2 órára, rést hagyva a tetején hogy ki tudjanak mászni. Ha nagyobb edényben vannak, akkor egy pohárnyit ki kell merni a zsizsikektől hemzsegő babból és betenni a békákhoz, 1-2 óra múlva pedig célszerű visszaönteni, hogy a még ki nem kelt példányok a tenyészetben keljenek ki.

P1170620

Van szárnyuk, de repülni még nem láttam őket, a jól záródó műanyag doboz visszatartja őket, nem tudják kirágni magukat. Azért kellő óvatossággal érdemes bánnunk velük, nehogy megjelenjenek a spájzban tárolt a babban vagy borsóban. Szerencsére a lisztet, tésztákat és a többi gabonafélét nem veszélyeztetni, úgy, mint  a molyok, árpazsizsikek, lisztzsizsikek.

 

Csak ajánlani tudom mindenkinek, Nekünk nagyon bevált, ha szeretnél belőle írj!

 

Felhasznált irodalom:
http://www.beanbeetles.org/
http://en.wikipedia.org/wiki/Callosobruchus_maculatus