Új állvány 9 db terráriummal

Az egyik kedves ismerősünk sajnos abbahagyta a nyílméregbékázást, így az állványát jutányos áron felkínálta nekünk. Azért Őt se kell sajnálni, hogy állat nélkül maradt, mert gyönyörű díszpintyekkel népesítette be a padlásterét, amik színben és mintázatban felveszik a versenyt a nyílméregbékákkal 🙂

petinel

A felső sor nem látszik a képen

Az állványon 9 db terrárium volt, 6db 60x40x40-es és 3 db 40x40x50-es. A költöztetést két kocsival és egy utánfutóval sikeresen megoldottuk. Még soha nem vezettem ennyire óvatosan, nehogy egy hirtelen fékezésnél törjenek a terkók.

A hazaszállítást megelőző napok sem teletek unalmasan, ugyanis gyorsan meg kellet csinálni neki a helyet. A második polcáról a 2 terráriumot szét kellett osztanom a régi állványaimon és a helyükre a mohabékását kellett raknom, mert máshova nem fért be, illetve a radiátor mellett meg túl meleg lett volna nekik.

p1220420

Középütt, a “mohabékás” meleg fehér fényű megvilágítással

A terráriumok hátterezettek, részben növényezettek, de azért egy takarítás rájuk fér.  Világítást kellet vennem föléjük, sokat vacilláltam a fénycső és a LED között, de végül  választásom 120 centis LED-es bútorvilágítóra esett, ugyanis ennek volt a legoptimálisabb ár/érték/fogyasztás aránya. Idővel kiderül a növényeknek, elég lesz-e.

p1220428-2

Felső sor, zsanéros kétszárnyas ajtós (takarítás, növényesítés,… folyamatában)

p1220429-2

Alsó sor, tolóajtós kivitelű (takarítás, növényesítés,… folyamatában)

Az első lakói egy zöld anolisz (Anolis carolinensis)pár lett, amiket az igényeik miatt az egyik magasabb kialakítású, felső sorban lévő terráriumban helyeztem el, róluk a későbbiekben még fog egy új bejegyzés írni.

Reklámok

Tapasztalatok az elmúlt két év alapján

Az alábbi bejegyzés „Az első terráriumom hátterezése, berendezése” című bejegyzés folytatása.

Gyorsan eltelt ez a 2 év. Az első terráriumunk azóta és szépen üzemel, a békák jól érzik magukat, ezt mi sem bizonyíthatja jobban hogy folyamatosan petéznek. Mi meg a terráriumok számát gyarapítjuk azóta is 🙂 Sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, nem hiába, ez egy olyan hobbi, hogy a tudásnak csak kis részét lehet könyvből elsajátítani, a fennmaradó nagyobb részt pedig csak gyakorlat útján lehet megszerezni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg dolog jóval könnyebb volt a sok éves haltenyésztési múlttal (és jelennel), mint anélkül lett volna.

Akkor lássuk:
A hátterezésnél azért esett a választásunk a fehér cementes verzióra, mert könnyebben takarítható, mint egy természetes, talaj alapú háttér. Bebizonyosodott, hogy tényleg nagyon jól takarítható, de az a hátránya, hogy előre meg kell tervezni a növények helyeit, mert nehézkes új ültető zsebeket hozzáadni egy működő terráriumhoz. A természetes háttér lehet parafa, vagy tőzeggel esetleg kókuszrosttal bevont hungarocell vagy purhab. Sajnos nehezen takarítható, mert a dörzsölés hatására erősen kopik, viszont növényt illetve cserepet oda tudunk tűzni egy kis fémdróttal vagy kapoccsal ahova szeretnénk, de akinek több ideje van a terráriummal bíbelődni az válassza nyugodtan mert sokkal esztétikusabb.

Mint az a fentiekében olvasható a behelyezett fákkal elég sokat küzdöttünk, mert szinte mindig penészesedésnek indultak függetlenül a szellőzés milyenségétől és méretétől. A szőlőtőke és az uszadéka sajnos nem igazán magas páratartalmú terráriumba való. Ha mégis valódi fát szeretnénk betenni a legjobb megoldás, ha valamilyen vasfát teszünk be, mert az garantáltan nem fog penészedni, illetve sok-sok év alatt sem bomlik le.

A másik nagyobb problémát a növények jelentették még az elején, mert a legtöbb elég hamar elpusztult. A broméliát jó ötletnek tűnt az agyaggolyó szintje alá süllyesztett cserépbe ültetni, de sajnos nem volt az. Az okot az a távhit adta, hogy a broméliák szeretik a nedvességet, ez részben igaz is, de csak a magas páratartalmat kedvelik, azt nem ha gyökerük folyamosan vízben áll. Igazból jobban viseli, ha kiszárad egy picit a gyökere, mint azt, ha nedvesen van folyamatosan. Ugyanez sajnos igaz a ficus pumila-ra, a szobai borostyánra, fittóniákra, pletykákra és a tillandsiák is.

Ami jól bírja a folyamatos vizet az a szobai futóka, aminek még az sem okoz gondot, ha a levele is folyamatosan víz alatt van. (Igaz víz alatt sok levelét elveszti de folyamatosan újakat hoz) Ezek a növények is jól bírják a vizet: vitorlavirág, diffenbachia, syngonium, gyompálma. A vízi növények közül az anubiasok és a mohafélék egy része bírja a párás levegőn való tartást.

A technikából a szökőkútpumpaként berakott akvárium szűrőt néhány hónap után lecseréltük egy akváriumi vízpumpára, mert már nem tudta kellően magasra emelni a vizet, kitakarítása után sem.

A fenti írásban még gondot fordítottunk arra, hogy a növények talaj nélkül aquapóniásan agyaggolyókkal legyenek beültetve. Ez teljesen fölösleges, kicsi az esélye annak, hogy a talajjal bármiféle szennyezést vagy kórokozót vigyünk be, de azért kerüljük a kiskertből összeszedett földet, biztos ami biztos. Az agyaggolyó réteg fölé célszerű egy sűrű szövésű hálót tenni, hogy a vizet tisztán tartsuk, illetve a golyók ne menjenek teli elhalt levelekkel, talajdarabkákkal, mohadarabkákkal, gyökérzettel így a takarítás is sokkal egyszerűbb, mert hálóstól ki lehet emelni az egész avart.

Nagyon megkedveltük ezt a hobbit, ezt más sem mutathatná jobban hogy folyamatosan bővítgetjük a békaállományt, ami már a következőkből áll (hozzánk kerülési sorrendben): Dendrobates tinctorius “azureus”, Denrobates leucomelas, Dendrobates tinctorius “nominat”, Phyllobates vittatus, Theloderma bicolor (nem a nyílméregbékák családjába tartozik), Ranitomeya amazonica.

Jelenleg így néz ki a terrárium:

P1180052 másolata P1180049 másolata P1180048 másolata

Theloderma bicolor- Mohabéka

Theloderma bicolor, Sa-Pa vagy Chapa mohabéka vagy Chapa bogár szemű béka  Bourret, 1937  (vagy Rhacophorus leprosus bicolor )

De maradjunk a köznapi nevénél; mohabéka, egy békafaj aRhacophoridae családból. Endemikus fajnak számít  Vietnámban, a Quang Tri tartomány északi felén; és a szomszédos részein Kínának (azaz Yunnan ).  Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők. Ahol édesvízben, és sziklás területeken egyaránt előfordul. Hétköznapi nevét abból a tényből eredően kapta, hogy bőrén a szeplők és a sötétzöld minták, kitüremkedések hasonlítanak a mohás sziklákra. Ez a külső teszi  hatékonnyá az  álcázást, mintha csak egy  álruhát viselne.

A  Theloderma nemzetségébe található a  Theloderma corticale is -ami nagyon hasonlít a bicolorra, ám nem színváltozata hanem különálló faj- köznevén Vietnámi mohabéka. Ő még fokozza is ezt a rejtőzködési formát, a mintázatában rejlő piros pöttyökkel, melyek mintha a moha “virágai” lennének.  Az ilyen növényekre és állatokra mondjuk, hogy mimikrik...

Az élőhelyének elvesztése fenyegeti a mohabékákat, ezért  az IUCN (International Union for Conservation of Nature) Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján  szereplő veszélyeztetett faj.

forrás:

Kriston Kunz, Sandra Honigs ,Tobias Eisenberg: Moosfrösche- Die Gattung Theloderma

http://en.wikipedia.org/wiki/Theloderma_bicolor