Tapasztalatok az elmúlt két év alapján

Az alábbi bejegyzés „Az első terráriumom hátterezése, berendezése” című bejegyzés folytatása.

Gyorsan eltelt ez a 2 év. Az első terráriumunk azóta és szépen üzemel, a békák jól érzik magukat, ezt mi sem bizonyíthatja jobban hogy folyamatosan petéznek. Mi meg a terráriumok számát gyarapítjuk azóta is 🙂 Sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak, nem hiába, ez egy olyan hobbi, hogy a tudásnak csak kis részét lehet könyvből elsajátítani, a fennmaradó nagyobb részt pedig csak gyakorlat útján lehet megszerezni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg dolog jóval könnyebb volt a sok éves haltenyésztési múlttal (és jelennel), mint anélkül lett volna.

Akkor lássuk:
A hátterezésnél azért esett a választásunk a fehér cementes verzióra, mert könnyebben takarítható, mint egy természetes, talaj alapú háttér. Bebizonyosodott, hogy tényleg nagyon jól takarítható, de az a hátránya, hogy előre meg kell tervezni a növények helyeit, mert nehézkes új ültető zsebeket hozzáadni egy működő terráriumhoz. A természetes háttér lehet parafa, vagy tőzeggel esetleg kókuszrosttal bevont hungarocell vagy purhab. Sajnos nehezen takarítható, mert a dörzsölés hatására erősen kopik, viszont növényt illetve cserepet oda tudunk tűzni egy kis fémdróttal vagy kapoccsal ahova szeretnénk, de akinek több ideje van a terráriummal bíbelődni az válassza nyugodtan mert sokkal esztétikusabb.

Mint az a fentiekében olvasható a behelyezett fákkal elég sokat küzdöttünk, mert szinte mindig penészesedésnek indultak függetlenül a szellőzés milyenségétől és méretétől. A szőlőtőke és az uszadéka sajnos nem igazán magas páratartalmú terráriumba való. Ha mégis valódi fát szeretnénk betenni a legjobb megoldás, ha valamilyen vasfát teszünk be, mert az garantáltan nem fog penészedni, illetve sok-sok év alatt sem bomlik le.

A másik nagyobb problémát a növények jelentették még az elején, mert a legtöbb elég hamar elpusztult. A broméliát jó ötletnek tűnt az agyaggolyó szintje alá süllyesztett cserépbe ültetni, de sajnos nem volt az. Az okot az a távhit adta, hogy a broméliák szeretik a nedvességet, ez részben igaz is, de csak a magas páratartalmat kedvelik, azt nem ha gyökerük folyamosan vízben áll. Igazból jobban viseli, ha kiszárad egy picit a gyökere, mint azt, ha nedvesen van folyamatosan. Ugyanez sajnos igaz a ficus pumila-ra, a szobai borostyánra, fittóniákra, pletykákra és a tillandsiák is.

Ami jól bírja a folyamatos vizet az a szobai futóka, aminek még az sem okoz gondot, ha a levele is folyamatosan víz alatt van. (Igaz víz alatt sok levelét elveszti de folyamatosan újakat hoz) Ezek a növények is jól bírják a vizet: vitorlavirág, diffenbachia, syngonium, gyompálma. A vízi növények közül az anubiasok és a mohafélék egy része bírja a párás levegőn való tartást.

A technikából a szökőkútpumpaként berakott akvárium szűrőt néhány hónap után lecseréltük egy akváriumi vízpumpára, mert már nem tudta kellően magasra emelni a vizet, kitakarítása után sem.

A fenti írásban még gondot fordítottunk arra, hogy a növények talaj nélkül aquapóniásan agyaggolyókkal legyenek beültetve. Ez teljesen fölösleges, kicsi az esélye annak, hogy a talajjal bármiféle szennyezést vagy kórokozót vigyünk be, de azért kerüljük a kiskertből összeszedett földet, biztos ami biztos. Az agyaggolyó réteg fölé célszerű egy sűrű szövésű hálót tenni, hogy a vizet tisztán tartsuk, illetve a golyók ne menjenek teli elhalt levelekkel, talajdarabkákkal, mohadarabkákkal, gyökérzettel így a takarítás is sokkal egyszerűbb, mert hálóstól ki lehet emelni az egész avart.

Nagyon megkedveltük ezt a hobbit, ezt más sem mutathatná jobban hogy folyamatosan bővítgetjük a békaállományt, ami már a következőkből áll (hozzánk kerülési sorrendben): Dendrobates tinctorius “azureus”, Denrobates leucomelas, Dendrobates tinctorius “nominat”, Phyllobates vittatus, Theloderma bicolor (nem a nyílméregbékák családjába tartozik), Ranitomeya amazonica.

Jelenleg így néz ki a terrárium:

P1180052 másolata P1180049 másolata P1180048 másolata

Reklámok

Theloderma bicolor- Mohabéka

Theloderma bicolor, Sa-Pa vagy Chapa mohabéka vagy Chapa bogár szemű béka  Bourret, 1937  (vagy Rhacophorus leprosus bicolor )

De maradjunk a köznapi nevénél; mohabéka, egy békafaj aRhacophoridae családból. Endemikus fajnak számít  Vietnámban, a Quang Tri tartomány északi felén; és a szomszédos részein Kínának (azaz Yunnan ).  Természetes élőhelye a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki nedves erdők. Ahol édesvízben, és sziklás területeken egyaránt előfordul. Hétköznapi nevét abból a tényből eredően kapta, hogy bőrén a szeplők és a sötétzöld minták, kitüremkedések hasonlítanak a mohás sziklákra. Ez a külső teszi  hatékonnyá az  álcázást, mintha csak egy  álruhát viselne.

A  Theloderma nemzetségébe található a  Theloderma corticale is -ami nagyon hasonlít a bicolorra, ám nem színváltozata hanem különálló faj- köznevén Vietnámi mohabéka. Ő még fokozza is ezt a rejtőzködési formát, a mintázatában rejlő piros pöttyökkel, melyek mintha a moha “virágai” lennének.  Az ilyen növényekre és állatokra mondjuk, hogy mimikrik...

Az élőhelyének elvesztése fenyegeti a mohabékákat, ezért  az IUCN (International Union for Conservation of Nature) Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján  szereplő veszélyeztetett faj.

forrás:

Kriston Kunz, Sandra Honigs ,Tobias Eisenberg: Moosfrösche- Die Gattung Theloderma

http://en.wikipedia.org/wiki/Theloderma_bicolor